Híres édességek

A mai cikkben azt vizsgálom, hogy milyen történet áll a híres sütemények mögött, amiket mindenki ismer névről látott is már. De általában senki nem tudja, hogy egyiket, másikat mikor és ki találta fel vagy éppen azt, hogy az adott sütemény annak idején a kitalálásakor hogyan is nézhetett ki.

Fekete-erdő torta

Azt hiszem, nem tévedek, ha elárulom, hogy ez a torta egyike a legnépszerűbb tortáknak Magyarországon a csokoládé és az oroszkrém torta mellett.

A Fekete-erdő torta egy tejszínes tortafajta, amely az 1930-as évektől kezdve terjedt el, elsősorban Németországban a legfontosabb alkotóelemei: a tortaalap, csokoládéskeksz, cseresznyepálinkával ízesített tejszín vagy vajas krém, díszítésül cseresznye és reszelt csokoládé. A pontos eredete tisztázatlan, és nem feltétlenül a Fekete-erdőben keresendő. Manapság ezt a tortát leggyakrabban barna piskótából készítik, amit cseresznyepálinkával áztatnak be. Erre kerül a csokis a vaníliás tejszín és a meggypuding.

Elnevezése:

 A név eredetét illetően három elmélet is van: az egyik szerint tortát díszítő fekete csokoládéreszelék a Fekete-erdőre emlékeztet. A másik azt állítja, hogy a torta a cseresznyepálinkáról kapta a nevét, mivel az a Fekete-erdő környékéről származik. A harmadik lehetőség az, hogy létezett egy régebbi tortafajta, amelyet szintén Fekete-erdőnek neveztek. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a Fekete-erdő torta a mai formájában nem a Fekete-erdőből származik.

  

Az is lehetséges, hogy a torta neve a Fekete-erdőben hagyományos női viseletet idézi: a ruha fekete, mint a csokoládéreszelék, a blúz fehér, mint a tejszín és a kalap fehér alapon piros díszítésű, amely a cseresznyére utal.

 

  Története

  Lehetséges, hogy a cseresznye, tejszín és cseresznyepálinka kombinációja már régóta ismert volt a Fekete-erdőben, de nem tortaként, hanem desszertként: a cseresznyebefőttet tejszínnel tálalták, esetleg cseresznyepálinkával ízesítették. A tortának egy korai változata feltehetően Svájcból származik: ott keksz, cseresznye és dió felhasználásával készült, gyakran tejszínnel, de semmiképpen sem cseresznyepálinkával.

  Josef Keller cukrász azt állítja, hogy ő találta fel a tortát 1915-ben, Bad Godesberg-i Prominentencafé Agner-ben. Ezt azonban nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania; úgy tűnik, hogy ez csak egy előd lehetett. Annyit tudunk, hogy a sütemény talán 1930 tavaszán a Café Walz-ban született, Tübingenben. Állítólag egy Erwin Hildenbrand nevű úr találta fel, aki korábban éveken át dolgozott a Fekete-erdőben, s valószínűleg az ottani benyomások nyomán készítette s keresztelte el a süteményt.

A torta neve először 1934-ben bukkant fel írásban: (J.M. Erich Weber: 250 Konditorei – Spezialitäten und wie sie entstehen, Drezda, 1934). Ebben az időben a torta már ismert volt Berlinben, és a német, osztrák és svájci nagyvárosok jobb cukrászdáiban. 1949-ben a legismertebb német torták sorában a 13. helyet foglalta el. Ettől fogva az ismertsége rohamosan nőtt. Ma a németek körében ez a legismertebb és legkedveltebb torta, de gyakorlatilag az egész világon ismerik. A németországi névhasználatot államilag szabályozzák.

 Keller receptúráját a családon belül továbbörökítették, úgyhogy Tribergben a mai napig az eredeti receptúra szerint készül ez a meggyes-csokoládés torta.
A Fekete-erdő torta leggyakrabban négy réteg csokoládés piskótából áll. A piskóták között tejszínhab és meggy pihen, valamint a piskótalapokat általában megáztatják a már korábban említett Morello meggyből készített pálinkával, ami egy kis nedvességet is ad a tésztának, valamint a torta ízét is kiteljesíti.
A Fekete-erdő tortának saját ünnepnapja is van Németországban, Todtnubergben minden év június 13-án ünneplik meg.

 

Oroszi krém torta:

Higgyetek nyugodtan a szemeteknek. Ezt a tortát eredetileg így hívják. A magyar források szerint ennek a receptnek semmi köze Oroszországhoz. Egy, a két világháború között létezett cukrászda névadója, egy Oroszi nevű mester találmánya, az utolsó hang elkopása a szájhagyomány műve.

 Lehetséges, hogy ez a cukrász volt az első, aki piskótát krémmel rétegzett, a jelenség azonban ekkor már több, mint 200 éves volt. A 17. századtól a 19. század végéig ugyanis Európa cukrászdáiban és arisztokrata köreinek asztalán a főzött krémmel készült, emeletes, cifrán díszített, habos torták voltak menők.

 Tehát valójában itt a torták egyik őséről van szó, amely így aztán nem nevezhető találmánynak.
Összetevőiben nem különbözik az angol trifletől, és az is biztos, hogy valóban a két világháború közötti időszakban már elterjedt ez a recept, ugyanis szerepel egy ebből a korból származó dédanyai receptkönyvben is.

További félreértések az 1912-ben bemutatott orosz Napóleon tortával mossák össze, amely azonban a sokkal régebbi, már 1651-ben Francois Pierre La Varenne által lejegyzett Mille-feuille receptjével egyezik meg, hiszen egyik is, másik is leveles tésztával rétegezett főzött krémből állt.


Angolkrém és piskóta:

Ezért nem is gond, hogy a torta eredete tisztázatlan: egy régi, klasszikus, európa szerte ismert kombináció az oroszkrém torta, amely rumos mazsolával, kandírozott gyümölccsel kevert, főzött vaníliakrémből, piskótából és tejszínhabból áll. A különbségek csak a kandírozott gyümölcs fajtájában, a lapok mennyiségében mutatkoznak meg. A receptnek éppen ezért nincsenek is a többi tortaklasszikushoz hasonlóképpen keringő változatai, legfeljebb pudingporos, kinyomós tejszínhabos szentségtörések.

Az első receptek még főzött tojáskrémes töltelékkel készültek mivel akkoriban még nem volt pudingpor. Azóta a modern cukrászatban már vaníliapudinggal, tejszínnel, rummal készítik és még egy fontos alapanyaggal rumba áztatott mazsolával.

 

Puding története

Ahány ország annyiféle puding.

A puding történetét kutatva jutottam erre a gondolatra

Ugyanis a magyar gyermekek által szeretett puncs puding szinte az egész világon ismeretlen. A belga családok általában a mély ét csokis pudingot szeretik. Míg a németek inkább a tej csokisat. Lengyelek általában a nagyon szilárd állagú „betonpuding”-ot szeretik a franciák pedig a krémesebb állagút. Az angol csemeték pedig a puding szó hallatán mindenre e gondolnak, ami édes csak a mi általunk ismert vaníliás édességre nem.

 

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a puding valós történetéről még nem is meséltem.

A pudingot már a középkorban is ismerték, ekkorra datálható az elnevezése is. A francia boudin elnevezés utal arra, hogy a középkorban még bélbe zárva készítettek a mai véres hurkához igen hasonlatos, sós pudingokat. A mi kultúrkörünktől kicsit észak-nyugatabbra, a Brit-szigeteken a mai napig készítenek veséből, vérből, adott esetben kenyérből pudingokat. De persze arrafelé is ismert az édes, desszertként funkcionáló puding. 

Nálunk ez a fajta, homogén, desszertként fogyasztható puding ismert és kedvelt.

A XVII. század környékén már az édes tejsodók is a puding nevet kapták, ezeket magukban vagy süteményekbe töltve ették. A puding persze nem európai találmány, ekkortájt már Ázsiában is jó néhány hasonló alapanyagokból és hasonló eljárással készített ételt ismertek. A 1840-es évek környékén kezdtek el pudingporokat előállítani, ennek legnagyobb piaca Amerika lett.

Az 1881-es Dobos c József szakácskönyv már számtalan hideg pudingreceptet közöl, mint a legújabb konyhaművészet vívmányát. A 19 században a háziasszonyok gyakran illesztették be a család étrendjébe.

De hogyan készül?

Az édes, tej alapú pudingok esetében az alapot a tej és a cukor biztosítja, ehhez keverünk valamilyen zselírozóanyagot. A házi pudingnak maga a tojás is képes kellő állagot biztosítani, ám a forgalomba hozott pudingporok esetében már más a helyzet. A XIX. század közepén megkezdett amerikai sorozatgyártáskor a kezeletlen tojások általi megbetegedések kivédése érdekében kezdtek el más zselésítő anyagot használni. Ez az anyag lehet a zselatin vagy a kukoricakeményítő, illetve a tápióka. Ettől a zselésítő anyagtól lesz olyan ellenállhatatlanul remegősen krémes a pudingunk.

Tortakrémként is használható, sőt a gyümölcsös piskóták esetében kifejezetten szeretett töltőanyag, hiszen megköti a ráhalmozott gyümölcsöt, és sokkal könnyebb, mint egy vajkrém vagy tejszínes krém

Karácsonyi puding:

Utolsó gondolatként még megemlíteném az angolok hőn szeretett karácsonyi pudingját, amit értelemszerűen karácsonykor készítenek, cirka 10-12 óráig főzik. Szilva az alapja a mai pudingnak, de régebben még birkafaggyút és báránybelsőséget is tettek a karácsonyi puding nevű süteményükbe