2012. december 20., csütörtök

Mézeskalács története:



Mézeskalács története:

Közeleg a szenteste karácsony első napja. És ilyenkor a legtöbb háztartásban szokás volt régen is és most is sütni mézeskalácsot-figurákat vagy éppen egy mézeskalács házikót. Ennek a szép szokásnak a történetét szeretném most feleleveníteni.



A méz hosszú időn át pótolhatatlan édesítőszer volt, így megbecsülése a belőle készített tésztára is átment. Ezért jelentőséget, helyenként misztikus erőt is tulajdonítottak neki.

Az ókori görögök a halott szájába is mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét. Feljegyezték, hogy Püthagorasz nem élő állatot, hanem állatformájú mézeskalácsot áldozott az isteneknek.

A Pallas Athéné templomát őrző sárkánynak is mézeskalácsot adtak, és ha érintetlenül hagyta, azt szerencsétlenségre utaló jelnek tartották.

A Biblia is megemlíti Melkisédek zsidó pap kiváló mézes süteményét, így sajnos cáfolnunk kell azt a hiedelmet, hogy a mézeskalács magyar találmány lenne.  A méz drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt


Hazánkban már az aquincumi ásatásoknál is találtak több mézeskalácssütésre használt égetett cserépformát. A méz királyi eledel volt. Bécsben 1368-ban már név szerint is említenek két mézeskalácsost. Kölnben ma is hagyomány a mézeskalács-készítés, mely valószínűleg Nagy Lajos királyunk idejében, Aachenba készülő magyar zarándokokkal került oda.

A magyar ősi méhész nemzet. Magyarország méhészetének 11. századi írott nyomai vannak. Egy 16. századi irat utal "mézes báb"-ra. Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is mézeskalácsos központnak számított a 17. században. 1713-ból ismert a debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata.

A 16/17. században-Nürnbergben lendült fel a forma alakítás művészi stílusa, ami egész Közép-Európában elterjedt. Ezért is következtetnek egyesek tévesen arra, hogy maga a mézeskalács készítés is nyugatról jött Magyarországra.

A skandinávok és germánok vaddisznó alakú mézeseket sütötte a téli napforduló eljövetelekor. Így ez a legkorábbi hagyomány, ami a karácsonyi időszakhoz kapcsolódik. A mézeskalács készítésének szokását Európában a németek terjesztették el, itthon azonban valószínűleg csak a céhesedés indult meg német hatásra, hiszen már az Árpád-ház idején is foglalkoztak mézeskalácsossággal, a méhészettel rendelkező kolostorokban.

Biztosra vehető, hogy Mátyás idejében már voltak mézeskalácsosok, akik a Bécsen keresztül behozott keleti fűszerekkel dolgoztak. Különleges formájával és fűszerezésével a négyszög alakú tordai pogácsa vált a leghíresebbé, amelynek sarkaira egy-egy szinte kerek mézeskalácsot tapasztottak és bekenték tojássárgájával, közepén hosszanti irányban bevágták, így sütés közben kinyílt ennek a süteménynek termékenyítő erőt tulajdonítottak. 



A leghíresebb mézesek magyar nyelvterületen Debrecenben és Erdélyben készültek. Erdélyben fellelhető receptek szerint a mézeskalácsot vadas mártás készítéséhez is használták: a száraz mézest belereszelték a mártásba. Ez a szokás elterjedt az angoloknál is – akik Erdélyből rendelték a kalácsot – és ugyanúgy fellehető a zsidó konyha receptjeiben is.

A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modern kori elterjedéséig az egyetlen édesítőszer, melyből tartós és tápláló szárazsütemény készíthető, így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele. Az évszázadokon át gyakorlatilag töretlenül virágzó mézeskalácsos mesterség a cukrászat és a cukorkagyártás megjelenésével párhuzamosan a XIX. század közepe táján egyre inkább háttérbe szorult, s a mesterek, figyelembe véve a vásárlók igényeit, inkább maguk is kitanulták a cukrászatot. A megmaradt mézeskalácsosok pedig a vidéki vásárokra, búcsúkra szorultak.

A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében, a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház, a csábítás szimbólumaként. De azt kevesen tudják, hogy a történet valós eseményen alapult.
A mese alapján Georg Osseg amatőr archeológusnak sikerült rekonstruálnia, hogy kinek és miért kellett meghalnia a spessarti erdő mézeskalácsházában, alig 35 kilométerre Frankfurttól. Az ok, bármennyire is hihetetlen, annak a mézzel és gyömbérrel készített finomságnak a receptje volt, melyet a XVII. század végén kísérletezett ki bizonyos Katharina Schrader. A mézeskalács-készítő hölgyet egy Hans Metzler nevű mézeskalácssütő előbb el akarta venni feleségül, hogy így jusson hozzá a titkos recepthez, ám amikor a nő kikosarazta, boszorkányság vádjával feljelentette.

Azt állította, hogy seprűnyélen lovagol, s aki betér hozzá, meghizlalja, majd megeszi. Az inkvizíció ennek ellenére nem találta bűnösnek, s a férfi zaklatásai elől Katharina a spessarti erdőbe menekült, ahol vett egy házat, amelyben sikeres mézeskalács-sütödét alakított ki. Amikor azonban süteményének jó híre már veszélyeztette Metzler udvari szállítói státuszát, a férfi húgával együtt felkereste Katharinát erdei házában, megölte, s az egyik, még meleg kemencébe dobta.





A Mézeskalácsformákról: 
 
A Magyarországon használt, fából faragott formák és a díszítések pedig egyértelműen sajátosan magyar, nem pedig nyugati eredetűek. Nagyon sok kalács a formáról kapta a nevét, például a karcagi korsó, a mézes huszár, a tükrös szív. A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács.

A mézesbábos ezeket a mintákat saját maga faragta ki, rendszerint körtefából, mégpedig fordítva azért, hogy a kész figura a helyes formát kapja. Ezek az úgynevezett ütőfák aztán rendszerint családban maradtak, s apáról fiúra öröklődtek

Kedvelt vásári ajándékok voltak: mézeskalács szív, huszár, kard, baba, tányér.





Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak, melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált.

A több száz éves formákon reneszánsz, barokk és rokokó díszítések a jellemzőek, ám a mintakincs a kor divatja szerint változott. A XVII. századi minták többnyire bibliai tárgyúak voltak, ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a mézesek akkoriban fogadalmi, áldozati tárgyak lehettek. A XIX. századra aztán egyre kedveltebbé váltak a világi témák, így a szerelmi jelképek, gyermekjátékok, de a technikai újdonságok is. Nem sokkal később azonban az ütőformák háttérbe szorultak, s helyüket a ma is általánosan használt szaggatóforma vette át.

Érdekességek:
A mézeskalács korabeli rangját jelzi, hogy értékes ajándékként tartották számon, hiszen Bethlen Gábor fejedelmet külön figyelmeztették, hogy barátságuk zálogául ne felejtsen el mézeskalácsot küldeni a török vezéreknek

A mézeskalácshoz, mint szerelmi ajándékhoz, több hagyomány is kapcsolódik. Ha a fiú mézeskalács szívet vett választottjának, és a templom előtt átadta neki, az egyben a lánykérést, a szerelem érzésének kifejezését is jelentette.



A XVIII. századi mézeskalácscéhek szigorúan megszabták az egy-egy mesternél alkalmazható inasok, segédek számát. A debreceni céhlevél például mindössze két inas alkalmazását engedélyezte, de azt is csak úgy, hogy a másodikat már csak az egy évet szolgált inas mellé lehetett felvenni. Ők a mesternél laktak, s egyik feladatuk az volt, hogy minden reggel pontban öt órakor befűtsenek a kemencébe, hat órakor pedig a nyújtófa csörömpölésével jelezzék a munkaidő kezdetét. A két-, illetve hároméves tanulóidő alatt az inasok először a tésztaformába nyomkodását sajátították el, s ha kettőnél több beragadt, egy-két mesteri pofon volt a büntetésük.

A méz tápláló hatását, hatásmechanizmusát korszerű módszerekkel is vizsgálták és bizonyították. Köhögés, homloküreg gyulladás, orrdugulás, szénanátha, kimerültség, izomrángatózás, reszketés, májműködési zavarok, savelégtelenség gyógyítása, méregtelenítés, alkoholelvonó kúra, hemoglobinszint-növelés - s még sorolhatnók az alkalmazási területeket. Az akácméz köhögést enyhítő és fertőtlenítő anyagokat tartalmaz. A hársfaméz a zsírlerakodást és az érelmeszesedést gátolja.

A mentavirág méze görcsoldó és nyugtató hatású, a vörös hereméz vizelethajtó és hasmenést gyógyító, a káposztavirágméz fogyókúrához jó, mert vízelvonó, az almavirág méze a szívizmokat erősíti, a fenyő édes harmatból eredő méz tisztítja a légutakat és idegnyugtató hatású. A szelídgesztenye virág méze fokozza a potenciát. Az egyfajta virágból gyűjtött méz termelése a méhészek elé újabb, nem könnyű célt állít. A méhészet korunkban kimeríthetetlen tudomány, megnyugtató foglalkozás.

A méz újrafelfedezése az emberiség szükséges lépése a természet egyensúlyának megőrzése felé. Egyelőre a méz keresett cikk világpiacon, mert a terjedő nagyfokú környezetszennyeződés nagy területeken kiirtotta a virágzó növényeket és a méheket. Megmaradt erdőink és az új telepítésű akácerdők reményt keltőek: a méhtenyésztés és a méztermelés a jövőben növekedhet.


Ennyi lenne hát a mézeskalácsosság és a karácsonyi mézeskalács története remélem a cikk olvasása után sokan kedvet kapnak egy kis mézeskalácssütéshez és ne adj, isten még csinálnak mézeskalácsházat pont úgy, ahogy én teszem azt évről évre.





2 megjegyzés:

  1. ... a Jancsi és Juliska története...

    VálaszTörlés
  2. Így van több Grimm mese is eredeti megtörtént eseten alapul.
    Arról nem is beszélve hogy sokan nem tudják hogy a Grimm mesék mikor keletkeztek az író sokkal véresebbre írta mint ahogy ma olvashatjuk a könyvekben.

    VálaszTörlés