Ez a mai cikk egy híres süteményről annak az eredetéről fejlődéséről
szól.
Fontosnak tartottam ezt a cikket megírni, mert a krémes
süteménnyel együtt maga a puding fogalma és összetétele is változott. Lássuk
hát.
Napjaink egyik legnépszerűbb édessége a krémes. Nem is gondolnánk,
hogy a különböző krémek és krémes sütemények a magyar gasztronómiában sokáig
nem töltöttek be jelentős szerepet. Az első próbálkozások csak a 16 század
végén voltak. Amiről az e korból származó „szakácstudomány” című írásban van
először feljegyzés. Az első receptek: „eperjes és szederjes torta” tésztájára
egy tojásos tejszínes krém került eperrel gazdagítva.
A krémes jellegű desszertek a 19 század első harmadától
fogva jelentek meg egyre gyakrabban a szakács és cukrászkönyvekben. Czifray
István 1840-es művében már rábukkanhatunk napjaink krémesének elődjére. A
„vaníliás pástétom” érdekessége hogy a tejszínből liszttel, tojássárgájával,
vaníliával és cukorral főzött krémet nyers vajastésztára tölti a mester, majd
befedi és ezt követően süti meg csak az édességet.
A század vége felé Dobos C József előszeretettel használja különböző sütemények töltéséhez a főzött krémeket (például: Vaníliás Creme torta, Narancs Creme torta), sőt időnként ki is süti őket.
A század vége felé Dobos C József előszeretettel használja különböző sütemények töltéséhez a főzött krémeket (például: Vaníliás Creme torta, Narancs Creme torta), sőt időnként ki is süti őket.
Könyvét meghatározta a korabeli francia gasztronómia ebből adódóan
felfedezhetünk nála krémes alapú fánkokat is. a Crémes beignét vaníliával című
recept készítése során a tejszínből tojással, cukorral és vaníliával kigőzölt
lehűtött és darabolt krémet tésztába vagy tojás és zsemlemorzsa keverékébe
mártotta majd forró zsiradékban kisütötte.
Zilahy Ágnes krémes tökéletesen alkalmazkodott a
változásokra fogékony 19 század végén élő magyar konyhához. Mondhatjuk rá azt,
hogy hagyományos, mert nyers tésztalapokra tölti a krémet és úgy süti készre a desszertet,
de egyben benne van az újdonság is mivel ő készítette először sárgakrémmel
(puding cukrász ipari elnevezése) a krémesét.
A „rétesbe való töltelékek (Krém Töltelék)” elkészítése során először a tejszínt cukorral és vaníliával felforralt, majd egy tálban levő lisztre csorgatta és addig keverte, amíg az be nem sűrűsödött. Ezt követően adott hozzá egy kevés sót és 6 db tojássárgáját majd az egészet jól kikeverte. Végül a felvert tojásfehérjék habját óvatosan a krémhez forgatva lazította annak állagát megkapva a lágy és roppant ízletes sárgakrémet.
A „rétesbe való töltelékek (Krém Töltelék)” elkészítése során először a tejszínt cukorral és vaníliával felforralt, majd egy tálban levő lisztre csorgatta és addig keverte, amíg az be nem sűrűsödött. Ezt követően adott hozzá egy kevés sót és 6 db tojássárgáját majd az egészet jól kikeverte. Végül a felvert tojásfehérjék habját óvatosan a krémhez forgatva lazította annak állagát megkapva a lágy és roppant ízletes sárgakrémet.
A krémet ezután nyers tésztalapok közé töltötte a felső
tésztalapokat tojással bekente és porcukorral behintette majd a krémest készre
sütötte.
A krémes általánossá válása a századforduló évtizedeiben valósult meg a magyar konyhában azonban még ekkor sem beszélhettünk napjaink krémeséről. A receptgyűjtemények szerzői egyre fontosabbnak találták a sütemény elkészítésének közlését, de a receptek leírásonként és könyvenként változtak. Kugler Géza 1905-ös „a legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat” című munkájában két krémessel is megismerteti olvasóit. A „Crém szeletek” alapja a megsütött leveles tészta. A tölteléket cukorból, zselatinból, tojássárgájából, tejből, vaníliából főzéssel készítette és a hűtést követően felvert tojásfehérje hozzákeverésével lazította azt. Ezt követően az egyik lapra kente a krémet majd keményedést követően a feldarabolt másikat ráhelyezte végül darabolta és porcukorral meghintette és kínálta.
Mint láthatjuk itt már a krém lazítása Zilahy hoz hasonlóan felvert
tojásfehérjével történt ellenben a sűrítés alapját nem a tojássárgájára és
lisztre vagy pudingporra, hanem tojássárgájája és felhasználására építette.
Kugler másik krémesének (Krém szeletek) krémje egy nagyon
finom sárgakrém tejszínnel elkészítve viszont tésztája nyers és más elődökhöz
hasonlóan a tésztalapokat betöltve süti készre a desszertet. A sárgakrém a
századforduló környékén megjelent, de nem terjedt el általánosan. Tutsek Anna
1913-ban nem lazítja sem a „Krémes Rétes” sem a „Krémes Béles” töltelékét
felvert tojáshabbal. Igaz az utóbbi tésztájához egy pohárka rumot kever, ami
tökéletesen különlegessé teszi annak tésztáját.
Vízvári Mariska családi szakácskönyvében található a „Krémes
Lepény” krémje szintén nem tartalmaz felvert habot és a szerző masszívabb krém
érdekében a tojássárgája és a liszt mellett 2 lap zselatint is felhasznált. A
krémes történetében a harmincas években jött el a változás ideje.
Magyar Elek 1932-es krémes pitéje szinte már úgy készült, ahogy azt a 20 század végén is tapasztalhattuk a cukrászdákban.
1935-ben pedig már Dr. Oetker is ajánl „Krémes lepényt” de egy évszám nélküli megjelent kiadásban találkozhatunk a „Krémszeletek vajastésztából” című recepttel is melyek krémje már nem liszttel, hanem vaníliás pudingporral készült! A krémes lepény készítésekor először egy rétestésztát kell előállítanunk liszt tojássárgája só citromlé háj és Dr. Oetker féle „Backin” sütőpor felhasználásával. Majd a pihentetést és nyújtást követően a maradék hájat szétkenjük a tésztán és a vajastésztához Hasonlóan hajtogatjuk és pihentetjük. Ezt követően nyújtjuk, daraboljuk (4 nagyobb és egy kisebb lapot kapunk) majd kisütjük. Közben elkészítjük a krémünket, amelyhez 2 csomag „Dibona” vaníliás krémport cukorral és tejjel felfőzünk és végül 4 db felvert tojásfehérjével lazítunk.
Magyar Elek 1932-es krémes pitéje szinte már úgy készült, ahogy azt a 20 század végén is tapasztalhattuk a cukrászdákban.
1935-ben pedig már Dr. Oetker is ajánl „Krémes lepényt” de egy évszám nélküli megjelent kiadásban találkozhatunk a „Krémszeletek vajastésztából” című recepttel is melyek krémje már nem liszttel, hanem vaníliás pudingporral készült! A krémes lepény készítésekor először egy rétestésztát kell előállítanunk liszt tojássárgája só citromlé háj és Dr. Oetker féle „Backin” sütőpor felhasználásával. Majd a pihentetést és nyújtást követően a maradék hájat szétkenjük a tésztán és a vajastésztához Hasonlóan hajtogatjuk és pihentetjük. Ezt követően nyújtjuk, daraboljuk (4 nagyobb és egy kisebb lapot kapunk) majd kisütjük. Közben elkészítjük a krémünket, amelyhez 2 csomag „Dibona” vaníliás krémport cukorral és tejjel felfőzünk és végül 4 db felvert tojásfehérjével lazítunk.
„Mielőtt a krém még teljesen megkocsonyásodott ujjnyi
vastagon 2 ½ tésztalapra kenjük, rátesszük, a tetejükre a másik 2 ½ lapot kissé
rányomkodjuk, vigyázva hogy össze ne törjük, és teljesen hűlni hagyjuk”.
Végezetül szeleteljük és meghintjük vaníliás cukorral. A
„Krém szeletek vajastésztából” recept nem sokban tér el az előzőtől. Miután
elkészítettük a vajastésztánkat két lapot sütünk belőle. A krémet hasonlóan a
krémes lepényhez vaníliás krémporból készítjük, tojáshabos lazítással majd
rákenjük az egyik megsült lapra. A befedésre használt másik lapot azonban nem
vaníliás cukorral hintjük meg, hanem porcukorból és vízből készült cukormázzal
kenjük be.
Mint láthatjuk, a krémessel való próbálkozásokat a 19 század
első felétől lehet figyelemmel kísérni hazánkban. A sütemény készítési módja a
20 század 30-as éveitől kezdve jelentősen nem módosult napjainkig. A
háziasszonyok „élete” azonban biztosan könnyebb lett amióta a pudingpor felhasználásával
készül.
Következő cikk szokás szerint egy hét múlva következik.
A cikk anyagában nagy segítségemre volt Kiss Dénes a Dr.
Oetker Magyarország-tól és Török Róbert
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeum-tól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése