Stühmer gyár története 2

A jó múltkorában elkezdtem mesélni Stühmer Frigyes gyáráról.S eljutottunk a Stühmeristákig.

Most folytassuk tovább az államosítással.

Államosítás:

1948-ban a csokigyárat államosították, a Stühmer-birodalomból lett később a Budapesti Csokoládégyár. Címerében továbbra is megjelenítette a Stühmer-féle csókát. A korízlésnek megfelelő új termékek születtek: például az Űrhajós szelet vagy a Mitugrász csoki, a Budapest szelet, ami a budapesti látványosságok fotóival díszített papirosba burkolt keserű csoki volt.

Stühmer Géza és a többiek külföldre távoztak. ’92-ben az üzem a Stollwerck cég tulajdonába került. Csak Tibi és a konyakos meggy tartja még magát.

Jelen:

Az új tulajdonosok korszerűsítették a gyártást, és bár sok kedvelt Stühmer márka jogáról lemondtak, a Tibi 

megmaradt náluk, és egész termékcsaláddá bővült. Jelenleg 15 különböző íz között válogathatunk, s az édesség megtalálható drazsé, csokoládé figura és szaloncukor formában is. A gyár által nem kívánt márkák gyártási jogát 2008-ban egy egri cég megvásárolta. Így most is kapható a Melódia szelet, az Arany desszert, a Stühmer Rózsa és a Százszorszép.

  

A mai épület a Szentkirályi utcában megvan, jó állapotban látható. Szépen felújítva, irodaházként funkcionál.

Érdekességek a cégről:

A Stühmer-termékek csomagolását és a plakátjait a legkiválóbb iparművészek tervezték

A Stühmer-desszertesdobozokat, -bonbontartókat és -csokoládépapírokat a múlt századelő kiváló iparművészei tervezték: Jeges Ernő, Lukáts Kató, Mallász Gitta és Szirmay Ilona. A lányok ilyen dobozban őrizték akkoriban leveleiket, titkaikat.

1930-ban készült Stühmer-órarend, ami reggelire kakaót, az iskolába menet cukorkát, tízóraira fruttit, vacsorára csoki darával megszórt tejberizst, esti ima után pedig csokit ajánl, természetesen mindegyiket a gyár termékei közül.

Jancsi és Iluska

A dívány.hu oldalán találtam egy szép történetet ami a gyárhoz kapcsolódik ezt változtatás nélkül közlöm is:

A szívszorító történet szerint a második világháború idején egy magyar legény beleszeretett egy magyar leányba. Akkora volt a szerelem, mint az államadósságunk, mikor is a legényt behívták katonának. A legény elkeseredésében elszaladt, és vett egy Jancsi és egy Iluska porcelánozott csokifigurát, majd elbúcsúzott szerelmesétől. A lány gondjaira bízta a Jancsi figurát, ő pedig kivitte a frontra a maga Iluskáját. 

Megígérte, hogy visszajön, és akkor elveszi a lányt feleségül. Teltek múltak az esztendők, és a lányt férjhez adták a szülei, nem tudtak már tovább várni a katonára. Nyolc évvel a csokoládéfigurák vásárlása után a katona kiszabadult a hadifogságból, és hazatért. A történetnek azonban itt nincs vége. Mivel a Csokoládé Múzeum a 90-es években akciót hirdetett: „hozza be régi csokoládés dobozát, régi csokipapírjait, cserébe kap friss csokit”, egy napon egy idős úr kopogtatott be az ajtón, kezében egy Jancsi csokoládéfigurával. 

Az az úr volt, aki elvette a katona kedvesét feleségül. Annyit mondott csak, miután átadta a Jancsi figurát: „Évtizedekig én törölgettem róla a port, most már törölgessék maguk”. Az egykori katona viszont valahogyan tudomást szerzett arról, hogy az általa ajándékozott Jancsi figura a Csokoládé Múzeumba került, így fiával beküldette a maga Iluskáját is, azzal az üzenettel: „Ha ilyen hosszú ideig nem lehettek egymáséi, akkor legalább a múzeum vitrinjében találják meg a boldogságot.”

 

Ennyi lenne a Stühmer manufaktúra és gyár története. Ezzel a cikkel egyenlőre a blog is bezár egy picit és elmegy pihenni. Hogy pár hónap múlva újabb történetekkel kibővülve folytassam a munkát. és a blog írását.