Híres édességek

A mai cikkben azt vizsgálom, hogy milyen történet áll a híres sütemények mögött, amiket mindenki ismer névről látott is már. De általában senki nem tudja, hogy egyiket, másikat mikor és ki találta fel vagy éppen azt, hogy az adott sütemény annak idején a kitalálásakor hogyan is nézhetett ki.

Fekete-erdő torta

Azt hiszem, nem tévedek, ha elárulom, hogy ez a torta egyike a legnépszerűbb tortáknak Magyarországon a csokoládé és az oroszkrém torta mellett.

A Fekete-erdő torta egy tejszínes tortafajta, amely az 1930-as évektől kezdve terjedt el, elsősorban Németországban a legfontosabb alkotóelemei: a tortaalap, csokoládéskeksz, cseresznyepálinkával ízesített tejszín vagy vajas krém, díszítésül cseresznye és reszelt csokoládé. A pontos eredete tisztázatlan, és nem feltétlenül a Fekete-erdőben keresendő. Manapság ezt a tortát leggyakrabban barna piskótából készítik, amit cseresznyepálinkával áztatnak be. Erre kerül a csokis a vaníliás tejszín és a meggypuding.

Elnevezése:

 A név eredetét illetően három elmélet is van: az egyik szerint tortát díszítő fekete csokoládéreszelék a Fekete-erdőre emlékeztet. A másik azt állítja, hogy a torta a cseresznyepálinkáról kapta a nevét, mivel az a Fekete-erdő környékéről származik. A harmadik lehetőség az, hogy létezett egy régebbi tortafajta, amelyet szintén Fekete-erdőnek neveztek. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a Fekete-erdő torta a mai formájában nem a Fekete-erdőből származik.

  

Az is lehetséges, hogy a torta neve a Fekete-erdőben hagyományos női viseletet idézi: a ruha fekete, mint a csokoládéreszelék, a blúz fehér, mint a tejszín és a kalap fehér alapon piros díszítésű, amely a cseresznyére utal.

 

  Története

  Lehetséges, hogy a cseresznye, tejszín és cseresznyepálinka kombinációja már régóta ismert volt a Fekete-erdőben, de nem tortaként, hanem desszertként: a cseresznyebefőttet tejszínnel tálalták, esetleg cseresznyepálinkával ízesítették. A tortának egy korai változata feltehetően Svájcból származik: ott keksz, cseresznye és dió felhasználásával készült, gyakran tejszínnel, de semmiképpen sem cseresznyepálinkával.

  Josef Keller cukrász azt állítja, hogy ő találta fel a tortát 1915-ben, Bad Godesberg-i Prominentencafé Agner-ben. Ezt azonban nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania; úgy tűnik, hogy ez csak egy előd lehetett. Annyit tudunk, hogy a sütemény talán 1930 tavaszán a Café Walz-ban született, Tübingenben. Állítólag egy Erwin Hildenbrand nevű úr találta fel, aki korábban éveken át dolgozott a Fekete-erdőben, s valószínűleg az ottani benyomások nyomán készítette s keresztelte el a süteményt.

A torta neve először 1934-ben bukkant fel írásban: (J.M. Erich Weber: 250 Konditorei – Spezialitäten und wie sie entstehen, Drezda, 1934). Ebben az időben a torta már ismert volt Berlinben, és a német, osztrák és svájci nagyvárosok jobb cukrászdáiban. 1949-ben a legismertebb német torták sorában a 13. helyet foglalta el. Ettől fogva az ismertsége rohamosan nőtt. Ma a németek körében ez a legismertebb és legkedveltebb torta, de gyakorlatilag az egész világon ismerik. A németországi névhasználatot államilag szabályozzák.

 Keller receptúráját a családon belül továbbörökítették, úgyhogy Tribergben a mai napig az eredeti receptúra szerint készül ez a meggyes-csokoládés torta.
A Fekete-erdő torta leggyakrabban négy réteg csokoládés piskótából áll. A piskóták között tejszínhab és meggy pihen, valamint a piskótalapokat általában megáztatják a már korábban említett Morello meggyből készített pálinkával, ami egy kis nedvességet is ad a tésztának, valamint a torta ízét is kiteljesíti.
A Fekete-erdő tortának saját ünnepnapja is van Németországban, Todtnubergben minden év június 13-án ünneplik meg.

 

Oroszi krém torta:

Higgyetek nyugodtan a szemeteknek. Ezt a tortát eredetileg így hívják. A magyar források szerint ennek a receptnek semmi köze Oroszországhoz. Egy, a két világháború között létezett cukrászda névadója, egy Oroszi nevű mester találmánya, az utolsó hang elkopása a szájhagyomány műve.

 Lehetséges, hogy ez a cukrász volt az első, aki piskótát krémmel rétegzett, a jelenség azonban ekkor már több, mint 200 éves volt. A 17. századtól a 19. század végéig ugyanis Európa cukrászdáiban és arisztokrata köreinek asztalán a főzött krémmel készült, emeletes, cifrán díszített, habos torták voltak menők.

 Tehát valójában itt a torták egyik őséről van szó, amely így aztán nem nevezhető találmánynak.
Összetevőiben nem különbözik az angol trifletől, és az is biztos, hogy valóban a két világháború közötti időszakban már elterjedt ez a recept, ugyanis szerepel egy ebből a korból származó dédanyai receptkönyvben is.

További félreértések az 1912-ben bemutatott orosz Napóleon tortával mossák össze, amely azonban a sokkal régebbi, már 1651-ben Francois Pierre La Varenne által lejegyzett Mille-feuille receptjével egyezik meg, hiszen egyik is, másik is leveles tésztával rétegezett főzött krémből állt.


Angolkrém és piskóta:

Ezért nem is gond, hogy a torta eredete tisztázatlan: egy régi, klasszikus, európa szerte ismert kombináció az oroszkrém torta, amely rumos mazsolával, kandírozott gyümölccsel kevert, főzött vaníliakrémből, piskótából és tejszínhabból áll. A különbségek csak a kandírozott gyümölcs fajtájában, a lapok mennyiségében mutatkoznak meg. A receptnek éppen ezért nincsenek is a többi tortaklasszikushoz hasonlóképpen keringő változatai, legfeljebb pudingporos, kinyomós tejszínhabos szentségtörések.

Az első receptek még főzött tojáskrémes töltelékkel készültek mivel akkoriban még nem volt pudingpor. Azóta a modern cukrászatban már vaníliapudinggal, tejszínnel, rummal készítik és még egy fontos alapanyaggal rumba áztatott mazsolával.