A jó
múltkorában elkezdtem mesélni Stühmer Frigyes gyáráról.S eljutottunk a
Stühmeristákig.
Államosítás:
1948-ban a
csokigyárat államosították, a Stühmer-birodalomból lett később a Budapesti
Csokoládégyár. Címerében továbbra is megjelenítette a Stühmer-féle csókát. A
korízlésnek megfelelő új termékek születtek: például az Űrhajós szelet vagy a
Mitugrász csoki, a Budapest szelet, ami a budapesti látványosságok
fotóival díszített papirosba burkolt keserű csoki volt.
Stühmer Géza
és a többiek külföldre távoztak. ’92-ben az üzem a Stollwerck cég tulajdonába
került. Csak Tibi és a konyakos meggy tartja még magát.
Jelen:
Az új tulajdonosok korszerűsítették a gyártást, és bár
sok kedvelt Stühmer márka jogáról lemondtak, a Tibi
megmaradt náluk, és egész
termékcsaláddá bővült. Jelenleg 15 különböző íz között válogathatunk, s az
édesség megtalálható drazsé, csokoládé figura és szaloncukor formában is.
A gyár által nem kívánt márkák gyártási jogát 2008-ban egy egri cég megvásárolta.
Így most is kapható a Melódia szelet, az Arany desszert, a Stühmer Rózsa és a
Százszorszép.
A mai épület a Szentkirályi utcában megvan, jó állapotban látható. Szépen felújítva, irodaházként funkcionál.
Érdekességek
a cégről:
A Stühmer-termékek
csomagolását és a plakátjait a legkiválóbb iparművészek tervezték
A
Stühmer-desszertesdobozokat, -bonbontartókat és -csokoládépapírokat a múlt
századelő kiváló iparművészei tervezték: Jeges Ernő, Lukáts Kató, Mallász Gitta
és Szirmay Ilona. A lányok ilyen dobozban őrizték akkoriban leveleiket,
titkaikat.
1930-ban készült Stühmer-órarend, ami reggelire
kakaót, az iskolába menet cukorkát, tízóraira fruttit, vacsorára csoki darával
megszórt tejberizst, esti ima után pedig csokit ajánl, természetesen mindegyiket
a gyár termékei közül.
Jancsi és Iluska
A dívány.hu oldalán találtam egy szép történetet ami a gyárhoz kapcsolódik ezt változtatás nélkül közlöm is:
A
szívszorító történet szerint a második világháború idején egy magyar legény
beleszeretett egy magyar leányba. Akkora volt a szerelem, mint az
államadósságunk, mikor is a legényt behívták katonának. A legény
elkeseredésében elszaladt, és vett egy Jancsi és egy Iluska porcelánozott
csokifigurát, majd elbúcsúzott szerelmesétől. A lány gondjaira bízta a Jancsi
figurát, ő pedig kivitte a frontra a maga Iluskáját.
Megígérte, hogy visszajön,
és akkor elveszi a lányt feleségül. Teltek múltak az esztendők, és a lányt
férjhez adták a szülei, nem tudtak már tovább várni a katonára. Nyolc évvel a
csokoládéfigurák vásárlása után a katona kiszabadult a hadifogságból, és
hazatért. A történetnek azonban itt nincs vége. Mivel a Csokoládé Múzeum a
90-es években akciót hirdetett: „hozza be régi csokoládés dobozát, régi
csokipapírjait, cserébe kap friss csokit”, egy napon egy idős úr
kopogtatott be az ajtón, kezében egy Jancsi csokoládéfigurával.
Az az úr volt,
aki elvette a katona kedvesét feleségül. Annyit mondott csak, miután átadta a
Jancsi figurát: „Évtizedekig én törölgettem róla a port, most már törölgessék
maguk”. Az egykori katona viszont valahogyan tudomást szerzett arról, hogy az
általa ajándékozott Jancsi figura a Csokoládé Múzeumba került, így fiával
beküldette a maga Iluskáját is, azzal az üzenettel: „Ha ilyen hosszú ideig nem
lehettek egymáséi, akkor legalább a múzeum vitrinjében találják meg a
boldogságot.”
Ennyi lenne a Stühmer manufaktúra és gyár története. Ezzel a cikkel egyenlőre a blog is bezár egy picit és elmegy pihenni. Hogy pár hónap múlva újabb történetekkel kibővülve folytassam a munkát. és a blog írását.