A múltkor elkezdtem mesélni a Ruszwurm cukrászda történetét.
A mai második egyben befejező részt egy kis aranyos történettel kezdem.
Emancipáció a cukrászdában:
A mai egyenjogúság a nők emancipációja nem egyidős az emberiséggel. Ezt mi
sem példázza jobban mint ez kis történet amiből megtudhatjuk azt egy nőknek
zárt világban Tóth Ferenc kivívta a lehetőséget hogy 5 nő levizsgázhasson
cukrász szakmából ami akkoriban nem volt elfogadott.
Történt
ugyanis hogy 1932 elején egy előkelő inas jelentkezett a cégnél: Báró Korányi
Frigyes pénzügyminiszter Blanka nevű leánya, aki egy esztendőn át tanulta
szorgalmasan az édességkészítés titkait. Korányi Blanka korábban főzőiskolát
végzett.
Apja reggelente a Szentháromság téren vált el tőle, és sietett munkahelyére, a minisztériumba.
Apja reggelente a Szentháromság téren vált el tőle, és sietett munkahelyére, a minisztériumba.
Nagyatyja
pedig a híres belgyógyászunk.
Inastársai
meghökkenve, de mosolyogva, és főleg kedvesen fogadták a méltóságos kolleginát.
Az öreg inast, Mack Pált a kisinas-bárókisasszony először "inas
úrnak" szólította. A közös munka, és a szigorú, de emberséges főnök
mellett el kellett tűnnie minden különbségnek. Ruszwurmnál csak a szakmai
helytállás számított. Így lett a megszólítás hamarosan az egyenrangú kollégának
kijáró: Pali...
Korányi Blanka a sikeres vizsga után az egyik pesti újságnak azt nyilatkozta, saját példáján keresztül szerette volna megmutatni, a nőknek is van, helyesebben lenne helye e szakmában. Ugyanakkor a Cukrász Ipartestület határozottan elzárkózott a gyengébb nem felvétele elől.
A
segédavatási ceremónia az inasév leteltével, 1932. augusztus 1-jén zajlott le
Az Ipartestület teljes és tiszteletreméltó vezérkara színe előtt. Az avatást
ünnepélyes bankett zárta, melynek fényképei ránk maradtak:
Korányi
Blanka avató ünnepsége
Egyedüli kivételként említhető az az 5 nő, aki 1940-ig Blankával után vizsgázhattak. (Jakus Juliannát, Mérő Ágnest, Vendrei Erikát és saját leányát, Tóth Ilonát) .
Korányi
Blankáról még egy gondolatban megemlékeznék:
A frissen
avatott segédnek terve az volt, hogy vagy Magyarországon vagy Amerikában nyit
majd üzletet, ha a szakmában megfelelő gyakorlatot szerzett.
Diplomata feleségként messzire került a szakmától is, hazájától is Nemrég halt meg látogatóútja során Budapesten.
Diplomata feleségként messzire került a szakmától is, hazájától is Nemrég halt meg látogatóútja során Budapesten.
Ruszwurm
1936-os halála után fia, Rezső mintegy százezer pengőért eladta Tóth Ferencnek
a házrészét, a cukrászdát és a névhasználati jogot így mostmár nem csak főnök
lehetett hanem tulajdonos is. A második világháború alatt az üzlet jórészt
tönkrement. A harcok elültével a bolt már éppen magára talált, amikor 1951
elején államosították.
Ezután a
cukrászdát pár évre bezárták. Amikor ezt a Vörösmarty cukrászda vezetői
megtudták, megpróbálták átvenni a boltot, ám ezt az I.-XII. Kerületi Vendéglátó
Vállalat igazgatója megakadályozta.
Az 1960-ban
megnyitott üzletet a volt tulajdonosra, Tóth Ferencre bízták, ám őt rövid idő
múlva lapátra tették. A megsárgult iratok szerint azt vetették a szemére, hogy
a kis helyiség a még itt maradt arisztokraták találkahelye lett. Tóth Ferenc
1975-ben halt meg.
Ruszwurm cukrászda bejárata. Rátonyi Róbert színművész,
Dalos László szerkesztő és Csákányi Lászó színművész. 1962-es kép a
FortePanról.
A
rendszerváltás után a Ruszwurm egy külföldi társasághoz került, majd a Szamos
Marcipán márka névadójának, Szamos Mátyásnak fiai és unokái bérelték ki. Ők
1994-ben kerültek birtokon belül, amikor megvásárolták a cukrászdát...
Még egy
érdekes történet a cukrászdáról.
Egy legenda
még hozzátartozik a cukrászda történetéhez.
A második
világháború előtt a Ruszwurm cukrászda falán kint állt ez a tábla amely büszkén
mutatta hogy ez a cukrászda vagyis maga az épület nagy történelemmel bír
ugyanis itt dolgozott az első cukrász.
Remélem élveztétek ezt a történetet is. Ha időtök engedi látogassatok el
Magyarország legrégebbi még ma is működő cukrászdájába és egyetek egy ruszwurm
krémest ami a cukrászda leghíresebb süteménye.