A múltkor ott tartottunk, hogy még csak éppen megismerte Magyarország az új és tehetséges feltörekvő cukrászt, Gerbeaud Emilt.
Most folytassuk az ő történetével:
Ennyi siker és szakmai tapasztalat, tudás mellett, nagy bánata volt Kugler Henriknek, hogy nem volt utóda, aki tovább vihetné a család és a magyar cukrászat hírnevét. Elhatározta, hogy olyan üzlettársat keres maga mellé, aki méltó módon tudja majd folytatni munkáját. Így esett a választása a svájci származású Gerbaud Emilre.
Gerbeaud Emil portréja
Emil Gerbeaud 1854-ben, az akkor még Franciaországhoz tartozó Genfben született, apja és nagyapja is cukrászok voltak. Ifjú korában beutazta Angliát, Franciaországot és Németországot, majd Saint-Etienne-ben telepedett le. Feleségül vette Ramseyer Esztert, egy saint-imiér-i csokoládégyáros lányát. A későbbiekben öt leányuk született.
1884-től Gerbeaud Emil már az új tulajdonos, akinek tehetségét és vállalkozó kedvét az üzlet eredményekben gazdag múltja is ösztönözte. A segédek számát tízről hatvanra emelte, rajtuk kívül tizennyolc-húsz elárusítónőt, húsz csomagolónőt és öt szállítót is alkalmazott. Számos újítást vezetett be. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas-, párizsi- és különleges krémeket, több mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint chocolatier, azaz csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakos meggyet. Emellett szabadalmazott egy, a mai Nescaféhoz hasonló készítményt is.
Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon még Kugler Henrik szerepelt az úgynevezett Királycsarnokban, amelyet a Millenniumi Kiállításra Gerbeaud Emil kibővített és fényűzően berendezett.
Az üzlet átvételének a pontos körülményei tisztázatlanok, az bizonyos, hogy nem tudta a teljes vételárat egy összegben kifizetni, hanem pénzügyileg fokozatosan vált a cukrászda tulajdonosává (az első években a nyereségből még 10% Kuglert illette, a fennmaradó Gerbeaud-t. Ettől függetlenül már a kezdetektől teljesen átvette a vezetést, új árpolitikát folytatott, új termékeket vezetett be, amikről már írtam is.
1891-es belső
A "Gerbeaud" név hamarosan fogalommá vált, bár Gerbeaud Emil jó
üzleti érzékkel még hosszú évekig "Gerbeaud - Kugler utóda"-ként
nevezi cukrászdáját.
Üzemét gépesítette, a XIX. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. "A régi magyar cukrászatot új fejlődési irányba terelte, és ezzel a magyar iparnak dicsőséget és elismerést szerzett" - írták róla kortársai. Gerbeaud Emil szakmai igényességgel törekedett arra, hogy készítményeit minőségükkel és tetszetős kiállításukkal vonzóvá tegye a vendégek számára. Saját tervezésű, jellegzetes, művészi dobozokban árusította változatos termékeit.
Gerbeaud fadoboz régen
Gerbeaud doboz most
1896 körül, kezdte a fadobozos termék árusítását. Korábban ő is más anyagokból készülteket használt. Ezen fadobozos bonbonok “százféle” összetételben készültek, s a főüzletben 2-3-5 kg-os díszdobozt is tartottak. A kerek és kicsi Kugler dobozok mind fémlemezből készültek, s így feltehetően savanyúcukorkát és nem a mai értelemben vett zserbóbonbont tartalmazott.
Kugler Henrik sikerének csúcsán vonult nyugdíjba, s hátralévő életében már csak édességgyártással foglalkozott, és könyvbe öntötte szaktudását. 1896-ban jelentette meg A legújabb és legteljesebb nagy házi cukrászat cukrászok, vendéglősök és háziasszonyok legpraktikusabb kézikönyve című munkáját, mely 1905-ig hat kiadást ért meg. 1899-ben újabb kötettel jelentkezett: A legújabb és legteljesebb gyakorlati nagy budapesti szakácskönyv és házi cukrászat, ezt 1913-ig szintén több kiadásban dobták piacra .
Mai történetünk még nem ért véget.
Hátravan még a harmadik egyben utolsó rész 20-ik századtól napjainkig.
Azt is olvassátok nagy szeretettel.