A múltkor már olvashattatok az Auguszt família kalandos
életéről a második világháborúig bezárólag.
Ma arról olvashattok, hogy hogyan állt talpra a család a
háború után és hogy hogyan élnek most.
De még előtte emlékezzünk meg Auguszt Elemérről is Auguszt József
fiáról:
Auguszt Elemér /1912/ késői gyerek volt. A baráti Hauer
cukrászdában töltötte inaséveit, majd őt is külföldre küldték tanulni.
Londonban és Lisszabonban töltött éveket. 1945-ben egy bombatalálat tönkretette
a Krisztina téri házat. Az ostrom idején mindent elloptak a Krisztina téri
cukrászdából, néhány tárgyat azonban Elemér később felfedezett a bizományiban,
és visszavásárolta őket. E. József ugyanis nagy műgyűjtő is volt, no meg amatőr
szobrász. A legértékesebb képekkel díszítette a cukrászdát.
1947-ben a cukrászda újra megnyílt. 1948-ban Auguszt Elemér
vette át az üzlet irányítását. 1951-ben államosították, és a családot
kitelepítették Budapestről. A háború, hadifogság, majd az államosítás,
kitelepítés után teljesen kisemmizve, újra felépítették az életüket.
mányzó
családja is az ő süteményeiket kedvelte leginkább.
Így esett, hogy 1951-től 1953-ig a legjobb budai cukrászda 200 kilométerrel odébb, a Borsod megyei Taktaszadán üzemelt - igaz, nem hivatalosan. Minthogy a sors különös szeszélye folytán magam is ugyanabban a faluban élveztem a kitelepítés fanyar örömeit, tanúsíthatom: Auguszt még a sorscsapásokat is meg tudja édesíteni. Úgyhogy míg mások a kitelepítés keserű kenyerét ették, mi a kitelepítés Auguszt süteményeit majszolgattuk.”
Mikor Auguszt Elemér, majdnem 40 esztendővel ezután, 1989-ben unokáival visszalátogatott egykori kitelepítésének helyére, s a falu főutcáján sétálgatva egy kapun kijövő nagymama korú nénit felismert, megszólította: „Mariska néni, megismer-e, tudja-e, hogy ki vagyok?” A fejkendős néni egy pillanatnyi gondolkodás után mosolyogva válaszolt: „Hát hogyne tudnám, maga az a pesti cukrász.”
Auguszt Elemér azonban egy idő után visszaszökött a
fővárosba, és egy jóakaró révén „feketén” a Váci út elején, a Kossuth
cukrászdában kapott munkát.
1957-ben a piaccal szemben megnyitották a Fény utcai üzletet.
A negyedik generáció Auguszt Olga /1949/ és József/1951/a hetvenes években szerezték meg a cukrász szakmai képesítést. Azóta is ez a hívatásuk, a két Auguszt két külön cukrászdát üzemeltetett 2003- ig.
1957-ben a piaccal szemben megnyitották a Fény utcai üzletet.
A negyedik generáció Auguszt Olga /1949/ és József/1951/a hetvenes években szerezték meg a cukrász szakmai képesítést. Azóta is ez a hívatásuk, a két Auguszt két külön cukrászdát üzemeltetett 2003- ig.
Huszonhat éve Auguszt
József vezeti a Fény utcai cukrászdát.
Testvére, Auguszt Olga pedig 1993-ban
önállósult, és a Kossuth Lajos utcában kezdte meg a mai cukrászda elődjének
üzemeltetését.
Majd bekapcsolódott az ötödik generáció. Az ötödik generáció is kitanulta a cukrászmesterséget. József fia, Olivér és Olgai lányai, Auguszt Arató Auguszta/1974/, és Auguszt Arató Flóra /1980/ is végzett cukrász. Igaz, az utódok tevékenysége nem volt annyira egyértelmű, ők más területeken is kipróbálták magukat, de végül mindenki a családi hagyományt követte. Jelenleg Flóra vezeti a megújult és kibővített belvárosi cukrászdát, Auguszta pedig a 2001-ben alapított Farkasréti Auguszt Pavilont.
Egy család, amely már 5 generáció óta őrzi a mesterségbeli tudást, a hagyomány tiszteletét, a vendégek iránti előzékenységet 2011-ben Magyar Örökség Díjat kapott.
A család történetében voltak fényes és szürke idők is. Saját
tulajdonú szálloda Abbáziában - és kenyérbélből sütött beigli a hadifogságban.
Nagypolgári pompa a Krisztinavárosban - és Taktaszadai kukoricaőrzés a
kitelepítés idején (ahol egyébként épp egy Lévai János nevű gazda házába
telepítették a budapesti családot). Hepehupák, ahogy minden család életében a
huszadik századi Magyarországon. Csak vannak családok, amelyek szétesnek a sok
balszerencse közt, és vannak, amelyek egyre erősebbek lesznek a
megpróbáltatásoktól.
Nagyon tetszik a cikke!Várom a folytatást
VálaszTörlésKöszönöm szépen lessz még bőven ilyen és ehhez hasonló cikk kirakva. További jó olvasást kívánok.
Törlés