A mesterhármas

Sütőpor Szódabikarbóna Szalakáli

Az első cikkemet, amit a blogon közzéteszek nem kérdés, hogy a leghíresebb élelmiszeripari segédanyagokról írom. Amik nélkül nem lehetne igazán finom és magas piskótákat csinálni. Nem létezne sok mai cég, sem aki ezeket gyártja. Nevük már a címben is megtalálható én röviden csak úgy hívom őket, hogy a mesterhármas
Sütőpor:

Feltalálók:
A sütőpor feltalálása 1846-ra vezethető vissza. Két New York-i pék, John Dwight és Austin Church dolgozták ki a sütéshez alkalmas térfogatnövelő receptjét, és annak használatát. Külön-külön céget alapítottak, amelyek később egyesültek Church & Dwight néven, és az "Arm & Hammer" márkanevük alatt forgalmazták.


Összetétele:
A nátrium-hidrogénkarbonát elterjedése előtt az ammónium-bikarbonátot sütőporként is alkalmazták. Jelenleg fő alkotóeleme a nátrium-hidrogénbikarbonát

(ami nem más, mint a szódabikarbóna), amely savas anyag hatására lebomolva szén-dioxidot bocsát ki. Egy Oetker sütőpor pl. 32%-ban tartalmaz, szódabikarbónát. Emellett a széndioxid felszabadulás sebességét a különböző savhordozók hozzáadásával szabályozhatják
NaHCO3 + CH3COOH => CH3COO-Na+ + H2O + CO2

Emellett még keményítőport is kevernek hozzá. Fontos hogy olcsó, alumíniumtartalmú sütőport ne használjunk, mert borzalmas az íze, és nem hiányzik az alumínium se a szervezetünknek.

Terjesztők:

A sütőport a német kémikus Justus von Liebig is igyekezett elterjeszteni: a nagyüzemi gyártókat célozta meg, míg Oetker a háztartásoknak kínálta termékét.

      

Justus von Liebig                                              Dr. August Oetker

Így Európában a Dr. Oetker cég kezdte el forgalmazni a terméket, 1903. szeptember 21-én Dr. August Oetker gyógyszerész jelentette be a szabadalmi jogot az általa kikevert sütőporra, vagy ahogyan ő nevezte a „sütésre, kész lisztre”. A sütőpor eladására épült vállalkozás sütőporos receptekkel reklámozta magát, ami hatásos volt, hisz 1906-ban már több mint 50 millió tasak sütőport adtak el

Magyarországon elsőként Váncza József magánvállalkozó kezdte gyártani, keverékét 1925. március 13-án vetetette lajstromba "Váncza sütő-krémpor" néven. Egy 1948. május 4-én kelt minisztériumi rendelet alapján a hivatal arról tájékoztatta a cégtulajdonost, hogy termékeit "Váncza József Sütőporüzem" megjelöléssel forgalmazhatja. Ezután az üzem néhány évig Sütőpor Gyár néven állami vállalatként működött.


Szódabikarbóna:
Eredete, összetétele:

A nátrium-hidrogénkarbonát (régiesen ketted szénsavas szikeny vagy köznapi nevén szódabikarbóna) enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Bikarbonát-ionból (HCO3-), és nátrium-ionból (Na+) áll. A savakat semlegesíti, és közben szén-dioxid szabadul fel.

Érdekességek:

Már az ókori egyiptomiak is ismerték, a szóda különféle fajtáit orvosi, mosási és tartósítási célokra használták - ez utóbbi alatt a mumifikálást értem. A sütemények lazítására viszont nem olyan régóta használjuk, csupán a 19. században terjedt el.
Lúgos anyag, s ha savas környezetbe kerül, megköti a savat - ezáltal lesz a másnaposok barátja (a legtöbb másnaposság elleni "por" nagyrészt szódabikarbóna, csak drágább csomagolásban, esetleg némi ízesítővel…).

Szalakáli:

A Szalakáli a következő a sorban - őt népiesen szalagáré néven szólíthatjuk, hallgat rá. Kémiailag ammónium-bikarbonát (NH4HCO3), sütés közben ammóniára, vízre és széndioxidra bomlik (NH4HCO3 → NH3 + H2O + CO2). Ha szalakális süteményt készítünk, előzőleg gondoskodjunk a jó szellőzésről s a családunk távoltartásáról, mivel hihetetlenül kellemetlen, szúrós ammóniaszagot áraszt sütés közben a desszertnek való, mintha csak egy hordó dauervizet locsoltak volna szét a lakásunkban.




Gondolom felmerült mindenkiben a kérdés, hogy ha a sütőporban szódabikarbóna van, akkor van e a sütőpornak értelme érdemes e áttérni a szódabikarbónára.
Nos, véleményem szerint nincs lényegi különbség a tiszta szódabikarbóna és az adalékolt sütőporok hatékonysága közt. Helyes alkalmazás esetén tökéletesen helyettesíthető a sütőpor a jóval olcsóbb és tisztább szódabikarbónával.